imának nevezem, amikor én beszélek Istenhez, meditációnak nevezem, amikor lecsendesítem a lelkem, hogy meghalljam, amit ő mond.

azt hiszem harmadik, vagy negyedik éve tanítok keresztény meditációt, de egészen idén szeptemberig mindig csak elvonulásokat, nyári kurzusokat, hétvégéket tartottam. idén szeptembertől Maastrichtban viszont azt találtuk ki, hogy kéthetente két órát tartsak, és bár vonakodtam eleinte, nagyon jók voltak a tapasztalataink a csoporttal, hiszen pont a tanulás legcikisebb részén, amikor kezdeni kell, elköteleződni, rendszeressé tenni a napi csendességet, akkor tudtam őket kísérni, és ez nagyon tetszett.

nyilván más volt, mint amikor együtt töltünk, mondjuk 10 napot, és nagyon mély közös spirituális élményt szerzünk, ami könnyebbé teszi az elköteleződést, de mégis, számomra igen mély és szép élmény volt, ezért úgy döntöttem, hogy itthon is indítok egy ilyen kurzust.

február hatodikán kezdünk, 8 alkalom lesz kéthetente hétfőn, az alkalmak egyenként kétórásak, a teljes kurzus 5000 ft, amit az első alkalommal kell kifizetni. kényelmes ruhát kell hozni, ami nem gátolja a légzést a földön ülve.

itt a nagy készülésben meg elfelejtettem írni, de még ideértek!

ma hattól lesz az ökumenikus imahét záróalkalma a LÖK-ben.

ez az az alkalom most már hagyományosan ifjúsági alkalom, az ÖKI rendezi és a Közös Pontosok közreműködnek. igét hirdet Nagy Krisztián atya (Krizsó).

szóval igazi, élt - élő, szeretős ökumené, nem pofavizit :D

gyere.

Az önfenntartó falu

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Rozsály már a rendszerváltás után az önfenntartás útjára lépett: mindent maga termel és maga állít elő. A nyolcszáz lelkes falu a Start munkaprogram mintatelepülése lett. Hogyan lehet egy ukrán–román határ közelében lévő települést élhetővé varázsolni?

A Start munkaprogram elsőként a fehérgyarmati kistérségben indul el, jelentette be idén ősszel Papp Károly, a Belügyminisztérium közfoglalkoztatásért felelős helyettes államtitkára. A hét elemből álló országos program elsősorban az állattenyésztésre és a növénytermesztésre fókuszál, emellett földutak és patakmedrek rendbetételében, belvízelvezető rendszerek karbantartásában, illetve illegális hulladéklerakók felszámolásában is részt vesznek a foglalkoztatottak.

Az ország 525 települését érintő projekt előkészületei elsőként a fehérgyarmati térség negyvenhat településén kezdődtek el. A román és az ukrán határ közelében lévő Rozsály a program éllovasa. De nem csak azért, mert a térség földterületeinek negyven százaléka itt található.

A föld alap

A rozsályi modell már a BBC érdeklődését is felkeltette, akik a jövő héten jönnek forgatni. A rozsályi minta lényege, hogy egy település az alapvető élelmiszerigényét maga termeli, a fűtéshez szükséges hőt is maga állítja elő úgy, hogy közben a külvilág hatásait kizárja és csak helyi vállalkozókat foglalkoztat.

Amikor Rozsályon 1992-ben felbomlott a Rákóczi Mgtsz, a képviselő-testület úgy döntött, nem minden földet ad magánkézbe. Nyolcvanöt hektár föld önkormányzati tulajdonban maradt. Egy évvel később az önkormányzat létrehozta a Rozsály Községért Jóléti Szolgálat Helyi Alapítványt, amely az önkormányzati föld egy részének bérlője.

– Az önellátás Rozsályon úgy indult, hogy először felmértük a szükségletet, mennyit kell termelnünk az önkormányzati földeken, mennyi zöldségre, húsra van szüksége a konyhánknak – mondja Sztolyka Zoltán, aki 2006 őszétől polgármester Rozsályon.

Az önkormányzati gazdaság udvarán fogad minket.

– Mindent, ami kell, magunknak megtermeljük. A földműveléshez szükséges eszközpark megvan: van öt darab MTZ típusú traktorunk, egy kombájnunk, egy teherautónk. Az MTZ-hez azért ragaszkodunk, mert azokat meg tudjuk szerelni a műhelyben, nem kell fizetni az alkatrészekért – mutat körbe a műhelyben, ahol az esztergapadon két munkás dolgozik. Baltákat készítenek favágáshoz. Az önkormányzati földeken főleg takarmányt termesztenek. Kukoricát, napraforgót, zabot és árpát. Van még két hektár gyümölcsös, főleg alma- és meggyfákkal, amelyek termését a közétkeztetés hasznosítja.

A fő elv: ha csak lehet, külsős vállalkozó ne jöjjön Rozsályra, mindent önerőből akarnak megoldani. Ahhoz, hogy a gyümölcsöst be tudják keríteni, betonoszlopot vásároltak. Ez adta az ötletet, hogy létesítsenek betonüzemet is. Betonoszlopot már eladásra is gyártanak, emellett térkövet is öntenek.

A polgármester elmesélte, hogy meghívták egyszer egy konferenciára, ahol a japán fűzről volt szó. Ő felállt, és elmagyarázta, hogy van annál egy sokkal jobb megoldás: az almafa, a meggyfa és a körtefa. Azt is minden évben lemetszik, de még gyümölcsöt is terem, amiből lekvárt, vagy pálinkát is lehet készíteni.

Az önkormányzatnak van hetven darab sertése, amiket a saját tulajdonú vágóhídon dolgoznak fel. A környező települések közül csak Rozsályon van vágóhíd. A legközelebbi huszonhat kilométerre, Fehérgyarmaton található.

– Van saját földünk, traktorunk, traktorosunk, sertésünk. A sertés trágyát ad, ami a földbe kerülve visszaadja a talaj erejét. A sertésből ebéd készül, amit a gyerekeink esznek meg. A felesleget megeszik a sertések, amiket a saját vágóhidunkon vágunk le. Minden mindennel összefügg, és az egésznek az alapja a saját föld. Ha valami hiányzik a láncból, akkor külsőst kell igénybe venni. Minél több külsőst veszünk igénybe, annál kiszolgáltatottabbak leszünk – foglalja össze a rozsályi önfenntartás lényegét a polgármester.

Az önkormányzati konyhán naponta négyszáz adagot főznek, amit főleg az iskolások fogyasztanak el. Az iskolába 243 gyermek jár, közülük 85 rozsályi, a többiek a környező településekről járnak be. Ők naponta háromszor ingyen étkeznek. A sertéseket nem csak a közétkeztetésben hasznosítják. A rozsályiaknak lehetőségük van kedvezményes áron sertést vásárolni. A vételár felét kell előre befizetni, a többit ráér később. Viszont amíg valaki nem fizette ki a tartozását, az önkormányzat által nyújtott egyéb lehetőségeket nem veheti igénybe. Ilyen például téli időszakban a kedvezményes tűzifa is. Volt olyan év, hogy az önkormányzat 3500 mázsa tűzifát adott kedvezményes áron a rozsályiaknak. Mivel a jogszabály megengedi az önkormányzatoknak, hogy a lakásfenntartási támogatást természetben adják, így Rozsályon sok család ezt ebben a formában kapja meg. Ennek köszönhetően a településen szinte megszűntek az illegális fakivágások.

Szabadulni a gáz fogságából

A nyolcszáz lelkes Rozsályon a közművesítés minden portán megoldott. Víz, gáz, telefon, szennyvízhálózat, internet, kábeltévé, kinek mit enged a pénztárcája. Még helyi tévé is működik, amit a környező tizenkét településen lehet fogni. A képújságon főleg közérdekű információk, üzleti hirdetések láthatóak. Ha Mariska néni kifizet havonta háromezer forintot, képújságon hirdetheti a terményét.

– A gázt a kilencvenes évek végén mindenhová bekötötték, de a lelkesedés gyorsan alábbhagyott, mert rájöttünk, hogy a gáz jóval drágább, mint a tűzifával való fűtés. A cigánysoron nincs is olyan, aki gázzal fűtene – mondja a polgármester.

Az önkormányzat intézményeiben is hamarosan áttérnek a helyi tüzelésre. Elsőként az általános iskolában, ahová már be is szerelték a venyigekazánokat. Már csak a kémény hiányzik, amit a hétvégén szállítanak Ausztriából.

– Két éve vettünk egy venyigebálázót, idén pedig pályáztunk még egyre. Szeretnénk teljesen átalakítani a fűtési rendszerünket. Jelenleg tízezer bálánk van, ami másfél évig biztosítja az intézményeink fűtését. Ha kész lesz az iskola kéménye, le is vágom a gázvezetéket – mondja a polgármester, akitől megtudjuk, az iskola gázszámlája a téli időszakban havonta másfél millió forint, így éves szinten öt-nyolc millió forintot lehet megtakarítani a kazánfűtéssel. Az iskola után a polgármesteri hivatal következik.

Rozsályon a lakosság húsz százaléka cigány. A polgármester azt vallja, akkor élhető egy település, ha visszahozzuk azokat a régi közösségeket, ahol mindenkinek megvolt a maga szerepe. Parasztnak, gazdának, csendőrnek, tanítónak, cigány embernek. A polgármester elmondta, nagyon jól együtt tud dolgozni a cigányokkal, közülük is csak egy elenyésző kisebbség az, aki nem akar dolgozni.

– Négy szabály van, amit be kell tartani. Pontosan kell jönni, el kell végezni a munkát, nem szabad inni, nem szabad lopni – sorolja a polgármester, aki bevallja, nem minden emberen segít, csak azokon, akik maguk is akarják, hogy segítsenek rajtuk.

A cigánysor végén lévő szociális fürdőt is a Jóléti Alapítvány bérli. Ezt azért építették, mert a cigánysoron lévő harminc házból csak kettőnek volt fürdőszobája. Zuhanyozni és egy forgótárcsás Hajdú-mosógéppel mosni is lehet, a fenntartási költségeket az önkormányzat állja. Megtudjuk, az előző ciklusban kijött az ombudsmani hivatal egyik képviselője, mert valaki bejelentette, hogy Rozsályon elnyomják a cigányokat. Érdeklődött, hogy vajon a falu valamennyi utcája el van-e látva megfelelő infrastruktúrával, például közfürdővel, s ha nem, akkor mit kíván ez ellen tenni. A polgármester azt válaszolta, döntse el a magas jogvédő hivatal, hogy az esélyegyenlőség jegyében mit tegyen: lerombolja a közfürdőt, vagy minden utca végén építsen egyet. A jogvédők azóta békén hagyják.

A szociális boltot is az alapítvány működteti, nonprofit jelleggel, így az árucikkekhez a szokásosnál jóval kedvezőbben lehet hozzájutni. A helyi őstermelők behozhatják terményeiket, polcpénzt vagy egyéb költséget nem kell fizetniük, csak a permetezési naplót kell bemutatniuk. Nemcsak rozsályiak, hanem a környező települések őstermelői is élnek ezzel a lehetőséggel.

A kiskertekben megtermelt zöldségek az üzlet közepén, kis faládákban sorakoznak. Mindegyik ládán ott a termelő neve, címe, így a vásárló tudja, kitől veszi a káposztát, paprikát, paradicsomot. Lehet még termelői mézet kapni és hamarosan majd lekvárt is. A bolttal mindenki jól jár. A termelő is, mert egy kis jövedelemforráshoz jut, a vásárló is, mert olcsóbban kapja meg a terményeket, és az a hat közmunkás is, akik korábban a kereskedelemben dolgoztak, de munkanélkülivé váltak.

A polgármester édesapja, Sztojka Gábor az önkormányzati uradalmat vezeti. A kilencvenes években a földosztási bizottság elnöke volt, így nagyrészt neki és az akkori polgármesternek, Ignácz Zoltánnak köszönhető, hogy az önkormányzat nem adta el az összes földjét. Sztojka Gábortól megtudjuk, a foglalkoztatást Rozsályon úgy próbálják megszervezni, hogy ahol lehet, a gépeket kiiktatják a munkafolyamatból. A traktor üzemanyagot fogyaszt, a ló nem. Ezért a fát lovasfogat hordja be a gazdaságba. Az önkormányzatnak tizenhat pónilova van. A gyerekek nagy örömére a pónilovakon a tornaórák során lovagolni is lehet.

Értékteremtő közmunka

Rozsályon kilencvenen kapnak segélyt, közülük hatvanöten dolgoznak közmunkában. Az önkormányzatnak százhúsz állandó alkalmazottja van. Az önkormányzati gazdaságból reggelente negyvennyolc közmunkás indul dolgozni. A polgármester szerint az „Út a munkához” program nagyon pazarló volt, mert amit két ember el tudott végezni, arra bejelentettek nyolcat, így a pénzt a közös kalapból vették ki, és annak adták oda, aki nem csinált semmit.

– Volt, amikor vitáznom kellett a munkaügyi kirendeltséggel, mert nem szemétszedő munkást kértem, hanem lovászt vagy kombájnost. Szerencsére most ez változott, és végre az értékteremtő munkára adják a pénzt. Nálam hatvan ember termelőmunkát végez. Fát vág, javít, arat, vet, báláz. A polgármester elárulja, hogy Pintér Sándor belügyminiszter és Papp Károly, a Belügyminisztérium közfoglalkoztatásért felelős helyettes államtitkára többször is kikérték a véleményét a közmunkaprogramokkal kapcsolatban.

– Azok ott ketten hetvennyolcezer bruttót keresnek, ők pedig ötvenhétezret. Mind a négyen nyolc órát dolgoznak naponta – mutat a lovas szekérre, ahonnan épp a fát pakolják le.

A polgármester úgy látja, a kormány rosszul kommunikálta a közmunkaprogramot, mert nem mondták el, hogy a nagyobb bért mindenki megkaphatja, akinek szakiskolai végzettsége van. Úgy véli, ha valaki tizennyolc éves koráig nem képes az állam pénzén kitanulni egy szakmát, akkor nem is érdemel több pénzt.

A szomszédos települések önkormányzatai nem rendelkeznek saját földdel. Ha krumpli kell, beülnek az autóba, és Fehérgyarmaton vesznek meg mindent. De az önellátás nem működik mindenhol.

– Azok a falvak, amelyeknek csak annyi földje van, amennyi a temetőben, azok nem tudják majd ezt a programot megvalósítani. Ha van föld, és az önkormányzat termelni kezd, a legfontosabb, hogy felkészüljön, mert ezzel érdeket fog sérteni. Ha a konyhára eddig Kiss Pista szállította a húst, akkor az ő érdeke fog sérülni. Minél nagyobb egy város, annál komolyabb érdekek sérülhetnek. Nem egyszerű játék ez – figyelmeztet Sztolyka Zoltán.

A szomszédos Gacsály most nagyon nehéz anyagi helyzetbe került. Az általános iskolában elzárták a gázt, mert az önkormányzat nem tudta kiegyenlíteni a számlát. Ez az a bizonyos kiszolgáltatottság, amit Rozsály mindenképpen szeretne elkerülni. A gacsályi időseknek Rozsályon főztek ebédet, az önkormányzat cserébe bontott téglát kapott. Itt jól működik a cserekereskedelem.

– Ha én lennék a miniszterelnök, nem foglalkoznék a leminősítésekkel – térünk át a gazdasági kérdésekre. – Azt mondanám, nem baj, minősítsetek le, és egyétek meg az értékpapírokat, mert mi mostantól fogva gabonát, húst nem fogunk vinni nektek. Magyarországnak hatalmas föld- és vízvagyona van, ami az elkövetkező időkben nagyon fel fog értékelődni. Ha a hitelminősítők annyira lehúznak minket, hogy Magyarországra senki nem akar befektetni, akkor is biztosítani kell, hogy a földeken ne álljon le a termelés. Üzemanyag-tartalékot kell felhalmozni, hogy a gépek tudjanak termelni. Ha nem sikerül, nincs mese, be kell fogni a lovat, az ökröt. Ha évszázadokon át működött, most miért ne menne? – tárja szét a kezeit Sztolyka Zoltán.

Rozsálynak nincsenek nagyra törő tervei. Azért egy befektetői csoport most négymilliárdot szeretne rideg állattartásra beruházni. Tervezik őshonos magyar halfajták tenyésztését is. A jövőben szeretnénk tyúkokat is tartani, hogy a tojást is maguk állíthassák elő. Panyolával létrehoztak egy szociális szövetkezetet. Azokat a termékeket, elsősorban lekvárt, pálinkát, szörpöt, amelyeket Szatmárban állítanak elő, egységes csomagolási formában értékesítenék. Ez lesz a Szatmári Ízek Háza, amely beruházásra harminchárom millió forintot nyertek. A két diplomás polgármester azt tartja a legfontosabbnak, hogy amit eddig elért, azt fent tudja tartani. Ahogy fogalmaztak, az örökséget nehezebben megtartani, mint megkapni.

Lass Gábor
demokrata.hu

csak hogy legyen megint az unatkozó lelkészeknek (bár az szerintem oximoron, de mindegy...) témája a listákon :)))

na egy szép kis animáció arról, hogy a növekvő baba hogy tologatja odébb a szerveket az anyában.

Katától a nagy Ámerikából - és mennyire pont jókor és találóan!

- Tudsz játszani?
- Tudok.
- És szeretsz is?
- És szeretlek is!


Fodor Ákos

2012-ben elhatároztam hogy boldog leszek. Azt szeretném, ha csatlakoznál hozzám. Legyen fénylő ez az év, mert azzá tesszük. Legyen a bizalom és szeretet és mosoly az, amire majd visszaemlékszünk ebből az évből!


szeretlek! köszönöm, hogy vagy nekem!

Talán sokan tudjátok, hogy évek óta szerepel a karácsonyi kívánságlistámon egy --- új hát (Nem, sem okostelefont, sem pedig világbékét nem akartam.) mert a mostaninak lejárt a szavatossága. A derekamban folyton elmászik egy csigolyám, ezért állandóan a gerinctorna - jóga – csontkovács vonalon kell mozognom. Csak azért említettem ezt meg, mert a mai evangéliumban azt hallottuk, hogy ’kezdetben volt az Ige és az Ige Istennél volt és Isten volt az Ige És az Ige testté lett és közöttünk lakott’. Röviden Isten… az összes dolog közül azt választotta… hogy emberi teste lesz.

Számunkra keresztények számára ez a dolog nagyon régóta zavaró már. Volt is egy korai keresztény herezis (tévtanítás), amit doketizmusnak hívtak és nem vagyok meggyőződve, hogy ha alkalomadtán én magam is ne lettem volna doketista. Tudod, mert annyira meg voltak róla győződve hogy test és lélek nem lehet Egy, hogy meggyőzték magukat hogy Jézusnak nem volt igazi teste --- csak úgy tűnt, mintha teste lett volna. A doketisták azt tanították hogy Jézus csak látszólag volt fizikai lény. Én pedig értem az okot a doketizmus mögött, hiszen egyetlen magára valamit adó isten sem lenne emberré, hiszen az ember olyan végtelenül és visszavonhatatlanul törékeny. Mi mindent jelenthet, ha Isten becsusszant a bőr sebezhetősége alá és hússá lett? Elég fura ötletnek tűnik tekintettel az emberi fizikai létezésünk hanyag és törött voltára. Testünk zúzódik és pusztul és folyamatosan gravitál a föld alá, miért is hozná magát Isten a csuklás és verejtékmirigyek méltatlan helyzetébe?

És különben is az, hogy van testünk, elég bonyolult dolog, miért is ne akarnánk inkább „spiritualizálni” , „lelkivé lenni” , ami transzcendentálná törött fizikai valóságunkat. Ám ha kísértésbe esnénk, hogy azt gondoljuk a lelkivé válás/spritualitás ugyanaz, mint a dolgok és testek fizikai valóságának transzcendentálása, akkor emlékeznünk kell, hogy Jézusban  a fizikai élet lelkivé vált élet …

Isten, akiről János tanúskodik érzéki – testi érzékekkel élő - Isten. Jézus emberi lábat mosott, szagokat érzett és testes borokat ízlelt. A nyálát és sarat használta, hogy meggyógyítsa a vakot és korgott a gyomra, amikor az éhező tömegre nézett. Sós könnyek folytak le az arcán. Érezte halott barátja Lázár bűzét. Jézus saját testét kínozták, amikor verték és keresztre feszítették, és amikor feltámadt ,Tamásnak meg kellett érintenie az oldalát, ami nem gyógyult meg, nem lett tökéletes, hanem az életében elszenvedett sebeket hordozta. Azután egyik utolsó földi tetteként grillezett halat evett a strandon. Ezeket a testi tapasztalatokat nem kell, és nem lehet lelkivé transzcendentálni, vagy felemelni…mert lehet, hogy épp ezek azok a dolgok, amikben megtaláljuk Krisztust.

A zsoltáros arra emlékeztet minket, hogy Isten alkotott meg már anyánk méhében, mi ezért félelmetes és csodálatos lények alkotások vagyunk. Természetesen én is látom, hogy ezt így nagyon nehéz elfogadni és elhinni, ennek pedig most két okát mondom el. Először is egyre középkorúbbá váló nőként a testem gyakorlatilag a szemem láttára változik és öregszik. Hogyan „félelmetes és csodálatos” a test ami öregszik, zsírt termel, elrákosodik, vagy nem termel inzulint? A megértés másik korlátja, hogy szó szerint bombázva vagyunk olyan üzenetekkel ,minden létező felületről és reklámból, melyek arról győzködnek hogy a) a tested rossz és b) a tested „tökéletes” lehet ha megvásárolod az adott terméket…és tévedés ne essék, ez milliárdos nagyságú ipar.

És mégis – azt gondolom, hogy Isten inkarnációja megkeresztelt – felelmelt minden emberi húst. Megkeresztelte, nem pedig „tökéletessé”, a mi értelmünkben tökéletessé változtatta. A tökéletesség, ahogy mi képzeljük, és ahogy az az emberi testre vonatkozik, lehetetlen. Sőt lehet, hogy a lehetetlen tökéletesre való törekvés valójában egy mélységes figyelemelterelés a tudásról, hogy gyermekek vagyunk, akik Istentől születtünk. Valahol mélyen mind tudjuk, hogy a tökéletes a JÓ ellensége.

Isten amikor befejezte a fizikai világ, inklúzív az emberi forma teremtését, JÓ-nak nevezte azt. Nem tökéletesnek – gondolj erre! Tehát amikor most szenteste még sokat eszünk, mielőtt az újévi fogadalmainkat megtennénk, hogy lefogyunk, gyúrunk, vagy csökkentjük a koleszterint, amikkel egyébként minden oké, de mielőtt ezeket megtennénk emlékezzünk, hogy Istentől születtünk és Isten gyermekei lettünk és mivel ezek vagyunk, semmi másnak mint JÓ-nak nem lehet minket nevezni. Mert az Ige testté lett és közöttünk lakott ~ ezért a tökéletesség illuziójának botoxikus kutatása ellenére Isten teremtése JÓ.

Ma ezért arra kérlek titeket, hogy tegyetek egy mentális jegyzetet minden alkalommal, amikor testfejlesztésről hallotok. Minden kapszuláról, vagy tornagépről, vagy fitness tagságiról, szoláriumról, minden szépségklinikáról, vagy valamely celeb legújabb diétájáról. Vegyétek észre mindet! Lássátok meg kultúránk megszállottságát, ha arról van szó, hogy testünket egy bizarr ideálhoz nyújtsuk, szolarizáljuk, fogyasszuk, vagy növeljük Minden alkalommal ezen a héten mondjuk, ha az inváziót látod gondolj erre: Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. Megkaptátok a hatalmat hogy Isten gyermekei legyetek és ti pedig valamennyien az ő teljességéből kaptatok kegyelmet kegyelemre.

Ez tökéletesen más üzenet. Más szóval a fiatalság-megszállott, testfejlesztő világunk ami azt sugallja, hogy a megfelelő elektív sebészet és pilates és nemtommégmi kombinációjával el tudjuk fedni halandóságunkat – de végül kiderül, hogy amitől félünk és mindezekkel menekülünk, nem más mint maga a halál. Isten pedig Jézus születésével, életével, halálával és feltámadásával azt mondja, sujkolja belénk minden lélegzetvétellel, hogy nem kell félnünk a haláltól, mert a halál semmiképp nem az utolsó szó. A halálnak nincs fullánkja, ha nem tud minket elválasztani Isten szeretetétől. Ezért nem kell félnünk a halált. Sem pedig tagadnunk.

Szóval Jézus eljött és a meglehetősen zavaró testi létében megmutatta nekünk hogy néz ki Isten, nem valamiféle éteri, más valóságbéli, spirituális síkon, hanem épp itt a fizikai, testi, földi valóságunk közepén. Jézus elmondta, hogy néz ki ha valaki Istentől születik… olyan, mint nem aggódni azon, hogy mit együnk vagy igyunk, szeretni a másik ember testét, aki akárcsak mi, meg fog halni, mint úgy érinteni az emberi testet, mintha szent lenne, ahelyett hogy tisztátalannak tartanánk, mint megosztani a kenyeret és a bort a soha nem megfelelő, a mindig tökéletlen emberekkel.

Ez a kereszténység dolog ezért minden, csak nem a testetlenség vallása. Ez a hússá lett szó vallása, ez a jászolban születő újszülött törékenységében, és a kereszten megtört hús szívszaggató jelenlétében megnyilvánuló Isten vallása. Ha tehát Isten jónak látta, hogy a születésbe öltözzön, akkor lehet, hogy nekünk is áldanunk és ápolnunk kellene a testünket? Nem kéne tenni valamit, ha bármelyik emberi testet gyötrik éheztetik vagy eladják, mert épp ez a test az, amiben Isten egy lett közülünk?

Ahogyan szép lassan átfolyunk az ünnepekkel az új évbe, telve optimizmussal és elhatározásokkal, emlékezzünk rá, hogy van egy nagyobb valóság a mi személyes individuális önismereti fejődésünkön túl is. Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. Az Ige szó egy sebzett és megtört és gyönyörű világért. Krisztus testeként már nem kell félned vagy tagadnod a halált, hanem gyönyörködj az élet gazdagságában és szépségében! Krisztus testeként hússá lett szó vagy! Szó, aki Isten szeretetét hordozod a testeden, mert ezzel éled meg a teremtés szépségét. Jézus nevében Ámen

megjöttem. 24-én négykor karácsonyi it!!! Tammegén! gyertek. most kicsomagolok, mert nincs mit felvennem a pizsamámon kívül, abban meg nem biztos, hogy illik elmenni boltba :)))

"Advent van. Valahogy minden arról szól, hogy közeleg, érkezik a messiás - hogy közeleg, érkezik az ünnep. És arról kérdez, hogyan is vagyok én ezzel. Hogy mennyire vagyok nyitott, hogy mennyi hely van a szívemben, az életemben másnak. Hogy mennyi önzés maradt még, hogy mennyi magam körül forgás. Hogy hol is tartok a felnövéssel, jelentsen ez bármit. Hogy hol tartok önmagam elfogadásával. Hogy mennyire tudok magamra Isten szemével nézni, azt meglátni, hogy tökéletes vagyok - pont annyira, amennyire annak kell itt és most lennem. Hogy mennyire vagyok képes elhinni, hogy az Isten olyannak szeret és fogad el, amilyen vagyok. Hogy ő nem az anyám, nem egy elváró, fejét csóváló, elégedetlen hatalom, hanem valami minőségileg más.

Advent van. Jön az Úr. Lekoptak a régi szavak rólam, amiket tanultam, amiken tanultam hívni, szólítani, kérni, dicsérni őt. Kiüresedtek, hazugokká váltak. Egy olyan közösség szavai voltak, ahol nekem nem lehetett helyem. És már akkor is tudtam, hogy ez nem jelenti azt, hogy az Ő szívében nincs helyem. Csak azt jelenti, hogy meg kell találnom a saját szavaimat, az ő szavait bennem. Meg kell találnom kettőnket, azt a mi-t, ami az ő szívében született meg, amikor elgondolt engem és a létbe hívott. És még az is lehet, hogy nem kell szavakat találnom, hogy semmit sem kell találnom, csak hagyni, hogy ő találjon rám. Szeretném. Jó volna, ha hagynám."

köszönöm a tiszta és erős és mindig pontos szavakat Vándor a nincselvárásról - most is libabőrös lettem a fájdalmas szépségtől!

oh mama Gena teach us!!!

azt hiszem hogy a legszembetünőbb különbséget ma tapasztaltam meg a két ország között és a mérleg nyelve erre billent.

az életmódváltás - ország, kultúra, étkezési szokások, napi ritmus, munka - kissé megborította a hormonális rendszeremet, ezért el kellett mennem kétszer a körzetimhez, ma pedig ultrahangra a kórházba.

azt hiszem hogy életemben először jöttem ki sírás nélkül nőgyógyásztól, de már múlt héten az orvosnál is teljesen megdöbbentem, ugyanis nem nézett hülyének, nem parancsolgatott, teljesen felnőtt embernek tartott és feltételezte, hogy megértem a szép kis fejemmel amit mondani fog. partnernek tekint az orvoslásban, végülis az én testemről lenne szó. de a leginkább lenyügöző számomra az, hogy nem tesznek semmit, amit ne mondanának előre, sőt...

a dúlaképzőben és a bábakörben ugyan ezeket az elveket tanuljuk, ugyanakkor még soha életemben nem találkoztam orvossal, aki megkérdezte volna, hogy hozzám érhet-e, aki megmutatta volna az alkaromon, hogy milyen hideg/meleg a keze, aki minden új mozdulat előtt engedélyt - közben pedig visszajelzést kért volna.

14 évesen a magyarországi nőgyógyászati rendszerben vették el tőlem először a hatalmat és a kontrollt a testem fölött, tehát medikális abúzus túlélő vagyok számomra ez a mód, ahogy itt bántak velem, sok év terápiával ért föl a testem értékelésében és megbecsülésében. a győri orvos aki anno ezt tette velem, néhány évvel ezelőttig még simán dolgozott a győri kórházban, az itteni orvosom azt hiszem, hogy ezen akadt ki a leginkább. itt azonnali kizárással kirúgással és visszavonhatatlan büntetéssel járt volna

ja, hogy mellesleg a világ legtermészetesebb dolga, hogy kikérik a véleményemet, hogy milyen gyógyszert szeretnék szedni mert feltételezik hogy utánajárok és tájékozódom - nos igen hát ennyit erről nehéz lesz hazamenni...

update-elem, mert jottek privatban kerdesek es azt gondolom, hogy jo latni a kulonbseget.

fiuk, sajnalom, ezek most nogyogyaszati vizsgalatokrol szolnak, ha akartok, lehet lapozni :)

tehat a nogyogyaszoknal az a normalis, hogy vegighallhatnak, azt is, hogy mit gondolsz a betegsegedrol, rakerdeznek a lelki okokra is. amikor korulbelul mar tudja az orvos, hogy mit fog tenni, elovesz egy modellt muanyagbol, amin a szervek latszodnak es reszletesen elmagyarazza a sejteset, meghallgatja a velemenyemet rola. ezutan jon a vizsgalat. elore megmutatja a modellen, hogy mit fog csinalni, mondjuk nekem nem kellett belso vizsgalat, csak kulso ultrahang, de a baratnoim meselik, hogy olyankor ugyanaz az eljaras: elmagyarazza modellen. ha manualis vizsgalat jon, akkor felulsz a  szekbe es te magad dontod hatra, amennyire az orvos keri. megmutatja a kezet a karodon, hogy milyen meleg, folyamatosan mondja, hogy mi fog tenni, harom lepesbol kozeliti meg a testedet, eloszor a combot fogja meg, hogy `most itt tartok`, aztan kozeleb fog es csak harmadikra vizsgal, akkor is folyamatosan visszajelzest ker. ha ultrahang kell, akkor a paciens maganak helyezi fej a vizsgalo fejet, es a doki csak ezutan fogja meg, ha a no odaadta neki... apro kulonbsegek? nem. ezek mindent jelentenek. eddig csak azt tudtam, hogy uljon fel, lazitson.... szoval az a tisztelet, ahogy termeszetesnek veszik, hogy en vagyok az ura a testemnek, es egyedul en donthetem el,h goy ki nyul hozzam, hat igen...

termeszetesen mindig elmondom, ha nogyogyaszhoz megyek, hogy medikalis szexualis zaklatast eltem at 14 evesen a gyori korhazban, ezert sokkal figyelmesebbek velem, de megkerdeztem itt vagy 10 not, es itt ez a fajta eljaras a termeszetes akkor is, ha semmi nem tortent a multamban.

merenges:

tobbszor tartottam mar eloadast-beszelgetest kereszteny kozossegekben a szexualis zaklatasrol, mert a magyarorszagi statisztikak elkepesztoek. minden harmadik not es minden otodik ferfit ert mar zaklatas es/vagy bantalmazas, ezert is tartottam most is fontosnak, hogy itt is leirjam mindezt ilyen reszletesseggel :) ha bemegyek egy kozossegbe, ezzel az adattal szoktam kezdeni, majd elmondom, hogy ez azt is jelenti, hogy ma itt koztunk  minden harmadik embert ert mar bantalmazas, es felrakom a kezem, hogy en vagyok az egyik - szinte keres nelkul szokott felemelkedni a csoport legalabb harmadanak a keze. hat ezert. kell, egyszeruen kell rola beszelnunk, muszaj megtanitani a gyerekeinknek es mindenkinek a nyelvezetet, hogy hogyan szoljanak rola, muszaj hogy mindenki tudja, joga van a testehez, es senki, de senkinek nincs joga az engedelyunk nelkul barmit tenni vele. hgoy ne csak a szegyent, a felelm, es a magunkban vetett bizalom teljes hianyat kelljen evekig-metvtizedekig hordanunk...

na ha ezt már elolvasom amikor ideérkeztem akkor minderre nem egyedül kellett volna rájönnöm!   http://stuffdutchpeoplelike.com/

szoval eltuntek rendszerhiba miatt a bejegyzeseim, de most a google valamibol visszaszereztem oket, ugyhogy ime, a tag-ek es a kommentek elvesztek, de a bejegyzesek megvannak :) lehet orulni :D

most már úgy megyek végig az utcán, hogy rám köszönnek. vannak barátaim és megtanultam a szabad időmet megszervezni. hihetetlen boldogság, amikor egy-egy program megszervezésére annyi idő van, amennyi kell.

csapatban, működő, felelős csapatban dolgozni felemelő, és szerintem nagyon jól csináljuk.

megismerem lassikán az itt élőket, látom szociálisan máshol húzódó határokat. élvezem, hogy az utcán járó emberek mosolyognak egymásra, hogy soha, de soha nem jutna eszébe egy hollandnak politikailag nem korrekt kijelentéseket tenni semmiféle fórumon. érthetetlen számukra, hogy bárki miért fogalmazhat kirekesztően.

jó látni, ugyanakkor néha mélységes irigységgel tölt el, hogy ezek az emberek bíznak a szociális hálóban, mert van, és mert megtart. nem kell kerülő utakat találni, a tb kifizeti a megrándult derekam gyógykezelését egy olyan helyen, ahol 20 perccel későbbre kaptam időpontot az első telefon után, és amikor az egyik hallgatónak szociális gondjai támadtak, nem az volt az első gondolatunk, hogy most honnan fogunk megoldást találni, hanem van rá bejáratott és működő forma.

az emberek a diplomájukkal el tudnak helyezkedni, mert az oktatás munkaorientált és probléma alapú, tehát pontosan azt tanulják az egyetemen, amit csinálni fognak a munkahelyükön.

bíznak a jövőben a diákok, tudják, hogy lesz munkájuk. elköteleződnek társadalmi-szociális-kulturális vagy egyéb ügyek mellett.

a jogi irodák, a fodrászatok és egyéb üzletek ablakában helyi művészek munkái vannak kiállítva - természetes a meccenatúra, működik. úgy gondolnak a művészetre, mint valamire, ami az életnek értelmet ad, nem pedig olyasmi fölösleges dolog, amit a mi adónkból fizetnek ki. pedig jóval több adót fizetnek, mint mi Magyarországon.

jó ilyen környezetben lenni. jó úgy lelkészek között dolgozni, hogy a legkülönbözőbb teológiai irányzatok képviselői is normális hangon és elfogadóan beszélgetnek egymással.

szeretek itt lenni, mert akkor talán megtanulok egy olyasféle modus vivendit, amit otthon is el lehet majd terjeszteni...

milyen különös, ha társadalmi igazságtalanságok ellen emelem fel a hangomat itt a blogomon, vagy egy liturgiát osztok meg, esetleg képeket az istentiszteletről, amin rengeteg budapesti egyetemista volt jelen, annak nincs visszhangja  szakmai körökben...

pedig teológiailag az érdekes lenne. méltó.

olyan jó lenne, ha arról ismernének meg minket, hogy szeretjük egymást. akkor talán a gyülekezetek is olyan gyorsan növekednének, mint az egyetemi...

Sweet home: Nyíregyháza utca az amszterdami piros lámpás negyedben:

Témával kapcsolatos, húsbavágó részletek Ónody-Molnár Dóra cikkéből:

A magyar nők rengeteg erőszakot képesek elviselni anélkül, hogy jelentenék.

Az áldozatok nagy része már kislány korától megszokja, hogy hol családtagok, hol ismerősök használják a testét. Az ilyen gyerekek gyakran tanulásképtelenné válnak, kiesnek az iskolából, nem végzik el a nyolc általánost sem. A nők, fiatal lányok nagy része tudja, hogy milyen munkára megy ki, de arról, hogy mi várja őket, fogalmuk sincs. De menni kell: Magyarország munkanélküliségtől leginkább sújtott falvaiban és városaiban a szegény családok szinte egyetlen bevételi forrása a prostitúció.

Egy borsodi lány azt mondja, házra gyűjt, és nem akar kölcsönkérni senkitől. A férje várja otthon, ő két-három havonta hazabuszozik. Még fél évig akar maradni. Hozzáteszi, hogy a családja semmit nem tud a munkájáról. Egy neve elhallgatását kérő szociális munkás felvilágosít: a nő nem mond igazat. Tudja a családja, mit csinál, és a lány tavaly is csak egy évet tervezett maradni: akkor állítólag éppen fürdőszobára gyűjtött. Már legalább három éve prostituált.

A bordélynegyed egyik kis szűk utcáját Nyíregyháza utcának nevezik a helyiek. Az itteni lányok némelyike nagyon rossz állapotban van, fáradtság, rezignáltság tükröződik táskás, karikás szemükben, olyan, mintha tudatmódosító szerek hatása alatt állnának, a tekintetük üveges. A vörös lámpás negyedben minden prostituált hallotta már Szabó Betti történetét, a nyíregyházi lányét, akit két éve ismeretlenek gyilkoltak meg. Betti, ahogy kikerült Amszterdamba, teherbe esett. A hetedik hónapig állt a kirakatban, és fogadta az ügyfeleket. Akkor a holland gyermekvédelmi hálózat megtiltotta a további munkát. Betti megszülte a babát, akit azonnal örökbe fogadtak. Ő visszament. Nem sokkal ezután a bordélyban leszúrták. A kirakat, ahol Betti állt, azóta is zárva van.

(Az itt dolgozó szociális munkások) ha azt látják, hogy valaki bajban van, azonnal hívják a rendőrséget és a védett házat. Persze csak akkor, ha a nő akarja. A magyar nők nem akarják.

Forgatják őket, vagyis csak kevesen maradnak itt néhány hónapnál tovább, nehogy kapcsolatot alakítsanak ki a rendőrökkel, a szociális munkásokkal, az egészségügyi dolgozókkal.

A vörös lámpás negyedben a prostituáltak utálják a magyar nőket, mert „mindent elvállalnak” és lenyomják az árakat.

„Ebben a bizniszben rengeteg a pénz. A magyaroknak nagyon erős amszterdami kapcsolataik vannak. Azt mondják a lányok, hogy adósságot kell visszafizetni. Vagy az uzsorás mondja neki, hogy prostitúcióval törleszthet, vagy a család küldi ki, mert a környéken nincs munka. Csakhogy nekik semmi pénzük nem marad: 225-250 euró egy napra a bordélyablak bérleti díja, erre jön még a 1500-2200 eurós havi lakbér. Ezért a magyarok éjjel-nappal a kirakatban állnak, iszonyat állapotban vannak, nincs foguk, elhasználtak. És ahhoz, hogy állandóan legyen „kuncsaft”, lenyomják az árakat, és nagyon kevés pénzért mindent elvállalnak. Legalább 7-8 ügyfél kell egy nap, hogy bírják fizetni a költségeiket, de gyakran nem jön össze ennyi. Azt érzik, rengeteg pénz megy át a kezükön, lelkileg úgy élik meg, egyszer gazdagok lesznek, de ez csapda. Mire kifizetnek mindenkit, addigra jó, ha marad 15-20 eurójuk, amit azonnal küldenek haza. Két éve elmentem Nyíregyházára megnézni, milyen hely az, ahonnan ennyi nő jön Hollandiába. Dolgoztam már brazíliai nyomornegyedekben is, de úgy, mint Nyíregyházán, soha nem féltem. Az a hely, ahonnan ezek a lányok jönnek, tele van bűnözőkkel” - mondja egy helyi viszonyokat jól ismerő szociális munkás.

– Az országot behálózzák az emberkereskedelmi útvonalak. Kelet-magyarországi, mélyszegénységben élő nőket nemcsak Nyugatra adnak el, hanem a Balatonfelvidékre és Győrbe is. A prostitúcióban óriási pénzek mozognak, de nem az áldozatok gazdagodnak. Ők ellátatlanul maradnak. A rendőrség is csak akkor kezd nyomozni, ha külföldről elháríthatatlan követelés érkezik – mondja Betlen Anna közgazdász, emberi jogi aktivista.

A hazamenekített nők Magyarországon semmilyen ellátást nem kapnak, mindannyian a sorsukra maradnak. Sokan újra visszakerülnek a prostitúcióba.

Egy holland civil szervezet kutatást készített az amszterdami magyar prostituáltak körében. 84 kérdőívet töltöttek ki. Kiderült: negyven százalékuknak gyereke van. 45 nő Nyíregyházáról érkezett, húszan Debrecenből. A többiek Budapestről és Pécsről.

A legtöbbjüknek nincs meg a nyolc általánosa, a legmagasabb szakmai végzettségű fodrász volt. A 84-ből tíz nő azt válaszolta, hogy kényszerítik a prostitúcióra, a többiek gazdasági kényszer miatt csinálják. Pénzt keresni és pénzt visszafizetni – e két választ adják, amikor arról kérdezik, miért vállalják a munkát. Arra, hogy ki segített a papírok intézésében, háromnegyedük azt válaszolja: „a barátom” vagy „stricim”. 16 válaszadó 112 (!) órát dolgozik egy héten, ez napi 16 óra. Délelőtt 11-kor kezdik, és hajnali ötkör fejezik be a hét minden napján. Hasist és alkoholt fogyasztanak, de nem drogfüggők, és rengeteg energiaitalt is isznak. Túlnyomó többségük tudta, hogy Amszterdamban prostituált lesz, de fogalma sem volt a borzasztó körülményekről, a magas lakbérekről. A nők nagy része nem tud az ügyfelekkel tárgyalni a nyelvtudás hiánya miatt.

(kiemelés Laborczi Dóritól, köszi!)